Samhain kapcsán

Rengeteg összemixelt információ kering Halloween ünnepével kapcsolatban. Ezekbe nem is kívánok belemenni. Engem mindig is az érdekelt, hogy honnan ered az, amit akár töklámpásokkal, álruhába, maszkba öltözve, akár ezt elutasítva és a mindenszentek introspektív-komoly hangulatát magunkra öltve ünnepeljük. Samhain az ünnep eredete mindkettőnek, gyökerei az ősi kelta világba nyúlnak vissza. Ne feledjük, hogy hazánk területén is éltek kelták, ennek energetikai lenyomata itt él - és számomra rezonál is ez a szál, az én köntösömbe jól bele is szövődött.

Itt most két korábbi években született írást szeretnék megosztani. A magyar nyelvű hét éve született, az angol tavaly fogalmazódott szavakba.

Samhain Pillanatkép a nyárvég és a tél első napjának kelta ünnepéről

Napok óta készülődött már, érezte a nyugtalanságot a lelkében. Ahogy a testi erőfeszítést követelő aratás és szüret befejeződött, most a láthahatlan világ birodalma kap helyet az ünnep érkezésével.

Lecsengett már a munka dandárja, minden termés a helyére került betakarítva, rendszerezve. Minden gyümölcs leszedve, begyűjtve, eltéve, szétosztva. A földeket járva úgy tűnik, a természet lelassult, s minden felesleges tehertől immár megszabadult.

Az állatokat, a lábasjószágot most hívják be a legelőkről. Itt az ideje, hogy ha szűkösebben is, de melegebben töltsék a következő hónapokat. A sötétség és hideg uralma a küszöbön áll, s a tél is hamarosan beköszönt.

Hallgatja a szelet a sötétben, ahogy a faágakat tépázza, és felkavarja, zörgeti a lehullott leveleket. Különös, misztikus színezetet ad neki ez a plusz hang. Mintha maga a világok közti fátyol lebbenne-repkedne, ahogy egyre vékonyodik... Nem tud elaludni, pedig fáradt, egész nap talpon volt. Holnap még az utolsó simításokat el kell végezni, minden, a még a nyárhoz kapcsolódó teendőt be kell fejezni, hiszen estére fordul az év kereke. A nap száműzetésbe vonul, ahogy a télidő vonja uralma alá a világnak ezt a részét.

Most kéne pihenni, mert holnap éjjel őrködni fog. Először választották be az őrzők megszentelt körébe. Ez felelősség. Részt fog venni az örömtüzek körüli hálaadó és védelmező szertartásban, és a szívébe véste a varázsigéket, melyekkel ő fog hozzájárulni a falu biztonságának megtartásához. Kiteszik majd a kijelölt helyekre az étel és ital felajánlásokat is, hogy a természeti erők szellemeit, akik odaátról jönnek, ezzel köszöntsék, és hogy a kedvükben járjanak. Elkél a támogatásuk a nép és az állatok biztonságának megőrzésében. Elfogadják a tiszteletet, ha azt a kellő módon közvetítjük feléjük.

Az esti lakomához is minden készen áll. Erre az ősök is hivatalosak. Terített asztal várja majd nemcsak az élőket, hanem őket, a már eltávozottakat is. A fátyol addigra átjárható lesz. Nem ijesztgetni jönnek, ők már bölcsebbek ennél. A saját hozzáállásunktól függ, hogy félünk-e, álruhába öltözünk-e, hogy ne ismerjenek fel - vagy meghívjuk őket az asztalunkhoz.

Ez a kölcsönös tisztelet napja. Az ősök bennünk élnek tovább itt a fizikai világban. Ha nem is tudunk róluk semmit, a fátyol túloldalán ismerjük egymást. Kettősségben élünk: az idővonalba zártan a jelenben, ugyanakkor az örök időtlenségben. Samhain napján azonban a világok közti határ elmosódik, s az itt és az odaát összeérnek. Hadd érintse csak meg a lelkünket ezen a különleges napon az a “családtagunk”, akinek üzenete van a számunkra! Ne zárkózzunk el, ne zárkózzunk be - ezért is vannak a közös örömtüzek, a lakomák, a játékok, a rituálék, a háztól-házig járó, ételért cserébe igézetet és verset mondók.

Emberként szeretünk félni és szomorkodni. Ám tőlük, miattuk, akik Samhain éjjelén jönnek látogatóba, nem kell. A kapcsolat megvan, csak ilyenkor talán érzékelhetőbb. Rajtunk áll, hogy az év legmágikusabb éjjelét s napját hogyan ünnepeljük.

3 days of Samhain

We honour those who have gone, our ancestors, our lineages, our loved ones, our own aspects and phases of life that fell behind.

We light candles in our inner cemeteries and turn them into altars; the soft glimmer illuminates our landscapes.

We bare to the bone making a bonfire out of the pile of what we need no more. We embrace our shadows.

Holding a lantern in our hand, We watch and greet the glow.

The falling leaves and nature teach us to appreciate decay, darkness, death. That it’s a journey, a transition – we learn when we are no longer afraid of them.

Make your rituals. Honour your “dead”. Carry it all forward in your life.

The veil is thinning…within ourselves.

Blessed Samhain!