Pünkösdi szélzúgásban

A szellem (szentlélek) éterből érkező kiáradását abban a pillanatban talán a szél zúgása,  és a lángnyelvek szimbolizálták a legjobban.

Bennünk is ott lakozik ez a szellem, a mindenséget teremtő és általunk tapasztaló isteni szeretetenergia. Egy-egy fraktálja vagyunk és ott van bekódolva lényünk középtengelyében, enélkül nem is léteznénk. Komoly gravitációs erőként hordozzuk ezt az isteni szeretetenergiát mindannyian, sokszor anélkül, hogy tudnánk róla.

Van, amikor ezt felszikráztatja, lángra lobbantja vagy megcsiklandozza valami olyan tapasztalás, átélés, amely a transzcendesre ébreszt rá, amitől ez az istenélmény, megvilágosodás-pillanat személyessé válik, s ezáltal kiáradni kíván belőlünk, rajtunk keresztül. Nem feltétlenül prédikálni kezdünk tőle, de van, aki (fény)nyelveken szól, kódokat közvetít, rajzol, erre mozdul, jön a dallam vagy tónus, egy érzés, megnyílik valami belső érzékelés, üzenet érkezik amit tovább kell adni valamilyen formában, és árad, árad, és csak árad….

A pünkösdi létminőség ünnep, egyelőre kevesen tudják napi szinten fenntartani… de gyakoroljuk és ahogy emelkedik az alaprezgésünk és hosszabban fenn tudjuk tartani, egyre jobban beleszövődhet földi mindennapjainkba. Kegyelmi állapot, amely szétáradva, egyre többekben tartós otthonra lelve emel, transzformáló erővel bír, összeborzol, átrendez és kisimít, kiszámíthatatlan, meglepetésekkel teli, örömtől duzzadó, könnyekre fakasztó, megindító, elmével fel nem fogható, és szív által felismerhető.