Illatáldozat

Egy hónappal ezelőtt egy pici görög szigeten jártam, ahol pár kecskén kívül egy fehér-kékre meszelt kápolna fogadta az arra látogatót. Ahogy beléptem, mintha egy másik világba kerültem volna. Égtek a vékony méhviaszgyertyák a kerek gyertyatartó asztalkán, a boltíves ablakon keresztül a napfény rávetült a lován ülő Szent György képére, a másik ablakban, ahol árnyék honolt, olajmécses égett, mellette két üveg olaj műanyagflakonban. Csendélet, mégis valami különös intenzitás lüktetett a kicsi térben, amit a méhviaszgyertyák lobogása illatáldozatként lengett be. Az istennek, az isteninek felajánlott illatáldozat. Soha nem éreztem ilyen erőteljes méhviaszillatot azelőtt. Gyönyörűséges, a lélekig hatoló érzéki tapasztalás volt, mintha az egész valómmal szagoltam volna, nem csak az orrommal. Talán a görög szigetek méhei erősebb napfénnyel töltekeznek ott az Égei-tengernél, amit aztán átszűrnek magukon és a méhviaszt saját testük váladékaiból állítják elő. Vagy én voltam sokkal átszellemültebb állapotban, hiszen előtte öt és fél napig magasrezgésű energiaterekben tolmácsoltam. Vagy mindkettő. Nem tudom, és egyébként mindegy is. Ami lepárlódott, az az isteni illatélmény, és közeg, ami ezt hordozta s talán fel is erősítette.

Köszönöm, kérek még!

A fotó Plati-n készült.

A csodálatos görögországi élmény(eke)t pedig a Stargate Experience-nek köszönhetem.