A költészet napjára

A költészet világnapjára

Ki a kedvenc költőtök?

Álljon itt most kettő a portugál Fernando Pessoa-tól:

Utazni, vesztve földeket!

Utazni, vesztve földeket!

Másnak lenni folyton-folyvást,

Hogy látvány-, élmény-gyökerek

Lelkemet ne horgonyozzák.

Az se lenni, ami vagyok,

Menni, lenni mindig távol,

Célom így sose lesz halott,

S nem lesz elegem a vágyból.

Így utazni csak utazás.

S nem vagyok más, semmi kétség,

Utak álmába áthajlás.

A többi csupán föld és ég.

1933. szeptember 20.

Vaskó Péter fordítása

Nem tudom, valóság-e vagy álom

Não sei se é sonho, se realidade

Nem tudom, valóság-e vagy álom,

Vagy álom- s életnek keveréke;

Ama szelíd földet hol találom,

Elfelejtve? Délnek szigetére

Vágyódunk messze. Amott, amott

Ifjú élet s szerelem ragyog.

Talán soha-nem-volt pálmaerdők

S a fasor, mely távolba veszik,

Nyugodt árnyékkal várják a hívőt,

Ki hiszi, hogy e föld létezik.

S mi, boldogok? Ó, talán, talán,

Azon a földön, mint hajdanán.

De álom-látván már színevesztett,

Gondolván fárad a gondolat,

A pálmák alatt, hold fénye mellett

Hideg érzik, hold vet árnyakat.

Ezen, ezen a földön is, óh,

A rossz nem szűn', s nem marad a jó.

Nem világvégi szigeten, távol,

Álmok vagy valóság ligetébe'

Gyógyul meg a lélek mély bajából,

És a jó a szívbe nem úgy lép be.

Bennünk van minden. Amott van, ott,

Hol ifjú lét s szerelem ragyog.

1933. augusztus 30.

Déri Balázs fordítása

#olvassverset #readpoetry